Az univerzum kialakulása, fejlődése

 

Az utóbbi száz évben egyre többet tudtunk meg az emberi faj múltjáról és az életünknek helyet adó univerzum tulajdonságairól. Tudjuk, hogy az egymillió éves múlttal rendelkező emberiség története elenyésző a 4,5 milliárd éves földhöz vagy a 15 milliárd éves univerzumhoz képest. Azt viszont nem tudjuk, hogy mi vár még ránk, meddig maradhat fenn a fajunk.

 

Először nézzük meg, hogy törvényszerű volt-e az ember kifejlődése, sokasodása és civilizációvá válása.

Ma már nagy valószínűséggel tudjuk, hogy az egész univerzum ugyanabból az anyagból van és ugyanazon törvényszerűségeknek engedelmeskedik. Tudjuk, hogy a testünket alkotó elemek a Föld anyagával együtt valahol a kozmoszban, a csillagok fejlődésének részeként keletkeztek, mindenképpen több, mint 5 milliárd évvel ezelőtt. Abból a csillagközi porfelhőből, amely már legalább egyszer része volt egy csillagnak, létrejött 4,5 milliárd évvel ezelőtt a Napunk, és a körülötte keringő kisebb testekből többek között a Föld is. Ma úgy gondoljuk, hogy a csillagok keletkezésénél a Földhöz hasonló bolygó létrejötte nem egy kivételes és egyedi dolog, tehát csak a mi galaxisunkban több millió lehet a hasonló élet számára kedvező hely.

Az is biztosra vehető, hogy a földön létrejött élethez szükséges elemek és vegyületek más égitesteken is rendelkezésre álltak, és semmi okunk annak feltételezésére, hogy az egész világegyetemben kivételesen a kedvező környezetben csak a Földön alakult ki az élet. Még képletet is tudunk felállítani arra, hogy milyen valószínűsége van annak, hogy egy égitesten élet alakuljon ki, csak az a baj, hogy a képlet olyan szorzókat tartalmaz, amelyek 0 és 1 között bármilyen értéket elfoglalhatnak. Én úgy gondolom, hogy az univerzumban általánosnak tekinthető, hogy a földihez hasonló körülmények között létrejönnek az élethez szükséges bonyolultabb vegyületek. Az azonban nagy kérdés, hogy ezek a vegyületek törvényszerűen szerveződnek-e életté, vagy pedig ez a Földön olyan véletlen esemény volt, ami egyedivé tesz bennünket az egész világegyetemben. Ezt a kérdést csak akkor lehet biztosan megválaszolni, ha egy másik csillag mellett is találunk életet.

Az alatt a 2-3 milliárd év alatt, amióta a Földön az élőlények szaporodnak és fejlődnek, számtalan esetben jelentkezett akadályozó tényező. Elsősorban természeti katasztrófák (meteor becsapódások, tűzhányókitörések, jégkorszakok) rendszeresen okozták fajok kihalását, néha több 100 millió évvel visszavetve az evolúciót. Ennek tudatában hatalmas szerencsének tudható, hogy 1 millió évvel ezelőtt olyan faj jött létre, amely alkalmas volt civilizációs fejlődésre. Még ezt követően is fennállt a kihalás veszélye: 75 ezer évvel ezelőtt pl. egy szupertűzhányó kitörése az emberek létszámát pár ezerre csökkentette.

 

A kérdés az, hogy a mai fejlettség mellett mi veszélyeztetheti az emberiség létét, és hogyan tudjuk elkerülni ezeket a veszélyeket.(Most nem a teljes élet megszűnésével, hanem csak az emberiséggel foglalkozunk.) A veszélyek:

1, A földi életre veszélyt jelentő katasztrófák. (tűzhányók, földrengések, jégkorszakok)

A Föld története során sokszor volt olyan természeti katasztrófa, ami nem csak úgy veszélyezteti az emberiség létét, hogy hirtelen mindenki meghal, hanem úgy is, hogy esetleg hosszú időre alkalmatlanná teszi a föld felszínét az emberi élet számára, hasonlóan a dinoszauruszok kihalásához. Úgy gondolom, hogy a tudomány és technika fejlődésével egyre kisebb az esély arra, hogy egy ilyen katasztrófa a teljes emberiség végét jelentené, bár soha nem lehet kizárni ezt sem.

2, Biológiai veszély

Nem elhanyagolható a más élőlények részéről fennálló fenyegetettség. Ez régen elsősorban a vadállatok támadását jelentette, de az emberek létszámának növekedése, valamint az életmódból adódó sebezhetőség miatt ma már elsősorban a betegségekre szorítkozik. Semmi nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy egy nagyon gyorsan szaporodó, a levegőben terjedő és azonnali halált okozó vírus pár hét alatt kitörölje az emberiséget az élőlények közül. Be kell azonban látni, hogy ez a veszély is csökken a tudomány növekedésével.

3, Saját fajunk elpusztítása

Az, hogy az ember a háborúkban kiirtsa saját faját, két esetben fordulhat elő. Az egyik akkor állt fenn, amikor még kis létszámú volt. Ezt sikerült elkerülni. A másik most következik: a tudomány lehetővé tette olyan fegyverek kifejlesztését, amelyek alkalmasak a teljes megsemmisítésre. Majd elválik, hogy sikerül-e a fejlődésnek ezen a szakaszán is túllépni.

4, Ökológiai katasztrófa

Sokat lehet arról hallani, hogy az emberiség a természet szennyezése révén saját életterét semmisíti meg. Másokkal szemben én úgy gondolom, hogy – bár komoly nehézségeket és veszteségeket okozhat – a földfelszín önfenntartó képessége nagyobb attól, hogy ez egy egész faj végét jelentse.

5, Kozmikus katasztrófák

Elsősorban az üstökösök és kisbolygók lehetnek veszélyesek ebből a szempontból. Néhány millió évenként egészen biztosan történik legalább egy olyan összeütközés a Föld és egy földpályát metsző kisbolygó között, ami nagy mértékben évszázadokra lakhatatlanná teszi a Földet az emberhez hasonló bonyolult élőlény számára. Természetesen ez a veszély is csökken a technika fejlődésével, egyrészt az előrejelzések pontossága miatt, másrészt az összeütközés megelőzhetősége miatt.

6, Idegen civilizációk részéről fennálló fenyegetettség

Nem lehet tudni, hogy vannak-e más naprendszerben élőlények, sem azt, hogy ha igen, ezek milyen fejlettségűek. Nem zárható ki, hogy amennyiben lényegesen előttünk járnak a fejlődésben, el tudnak jönni hozzánk, és számunkra megmagyarázhatatlan okból ugyanúgy kiirtanak bennünket, mint ahogyan azt már az emberek is többször megtették a leigázott társaikkal. Ennek a lehetőségét minimálisra csökkenti az, hogy a csillagok közötti távolságok véleményem szerint lehetetlenné teszik az ilyen utazásokat.

7, Az élethez szükséges körülmények megszűnése

Itt elsősorban szintén kozmikus okokra kell gondolnunk. Ma már tudjuk, hogy 4-5 milliárd év múlva a Nap tevékenysége számunkra tragikus változáson megy át. Először kitágulva buborékként magába nyeli az egész naprendszert, majd ismét összehúzódva kihűl. Ezt még úgy sem lehet túlélni, ha akkor már a bolygórendszeren belül szabadon tudunk utazgatni.

Rövidebb távú veszélyt jelenthet egy közeli szupernova robbanása. Mivel ez olyan mértékű kozmikus sugárzást okoz, ami akár 10-20 fényéven belül is elpusztíthat mindent, nyilvánvalóan az emberiségre is végzetes lehet. Mivel a sugárzása fénysebességgel terjed, még az a lehetőségünk sincs meg, hogy előre felkészüljünk.

 

Sokan abban látják az emberiség megmenekülésének lehetőségét, hogy a fejlődés előbb-utóbb lehetővé teszi a csillagközi úrutazást. Sőt, a Tejútrendszer teljes benépesítését, egy igazi galaktikus társadalom létrehozását. Nem probléma, ha egy csillag kihűl, vagy több száz fényévnyi távolságon belül minden élet megszűnik, mindig oda megyünk, ahol kedvezőek a körülmények. Komoly tudósok már a világegyetem összeroppanását vagy teljes kihűlését sem tartják végzetesnek, hiszen a hipertér féregjáratain keresztül el tudunk menekülni egy másik párhuzamos világba.

Fizikailag semmi esélyt nem látok arra, hogy az emberek valaha is le tudják győzni a több fényévnyi távolságot. Ez szerintem nem technikai kérdés, hanem energetikai. Hatalmas tömegeket kellene közel fénysebességre felgyorsítani, amihez az egész naprendszerünkben rendelkezésre álló energia is kevés lenne.

Ez pedig azt jelenti, hogy bele kell nyugodni: az emberiség jövője legfeljebb addig tart, ameddig a Föld felszíne megfelelő életkörülményeket tud biztosítani a számunkra.